Fut a Birtok Trail beszámoló és tanácsaim kezdő terepfutóknak

Éppen csak megkezdtük a kapaszkodást a Réka-vár felé, amikor megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy a szokásos beszámolót kiegészítem egy kezdő terepfutóknak szóló résszel. Történt ugyanis, hogy egy résztvevő sírva telefonált és panaszolta el, mennyire nehéz a terep, és egy kilométert 8 perc alatt tett meg, majd találkoztam pár futóval, akik lefelé sétáltak, fölfelé próbáltak futni, nem is beszélve azokról, akiket a rossz irányból kiabáltam vissza, mert nem vették észre a szalagokat az elágazásoknál…

Aztán ahogy haladtam a beszámolóval és írtam a tanácsokat, azt vettem észre, hogy a beszámoló rövidebb lett, mint a tanácsok. No, mindegy. Szóval a versenyről. A Fut a Birtok Trail-t Magyarország második legjobb trail szervezője rendezi, legalábbis amikor megdicsérem, akkor mindig úgy csinál, mintha nem ő lenne a legjobb.

A verseny három távon megy a Mecsek keleti részében, így végre én is futhattam második kedvenc hegységemben, mely sajnos nem dúskál trail versenyekben. Az M távra regisztráltam, úgy gondoltam, hogy 1 héttel a Fűrész után az pont elég lesz. Így is lett, amiben nagy szerepet játszott, hogy idén nem üldögéltünk órákat a patakban, miután letudtuk a Fűrész minimum 4 emelkedőjét.

Márkus Öcsi szervezéseiben mindig érződik az az alaposság, ami megkülönbözteti a silány portékát a minőségitől. Az éremtől a kajajegyig, az útmutatótábláktól a póló-sapka designig, mind-mind a profizmust tükrözi. A versenyközpontnak a Hetényi pincészet (itt is köszi nekik érte!) adott otthont, barátságos hely, jó infrastruktúrával. Nagyjából ismerem a Mecseket, de tudott újat nyújtani az útvonal, így sikeresen eltereltem a figyelmem a szenvedésről, amit a meleg és az edzettlenségem okozott. Az útvonalat sárga-fekete FUT.AS (zseniális szerintem ez a domain) feliratú szalagokkal jelölték, ahol az M és L táv szétvált, ott táblák mutatták a helyes irányt.

 

 

 

A bevezető 1.200 méter sík után megkaptuk a környék legbrutálisabb emelkedőjét, fel a Réka-várba. Bravó Öcsi! 3km-en 240 m szint, ez megadja az alaphangot. Igaz, utána a Döngölt-árokban lehet veretni Óbányára, ahol az első frissítőpont van.

“A két domb közt fekvő kis község a Kelet-Mecsek Tájvédelmi Körzet egyik szűk völgykatlanában fekszik. A zömmel német (sváb) nemzetiségű lakosai miatt „magyar Svájcként” is emlegetett Óbánya területének már az Árpád-korban is voltak lakosai, ám önálló településként csak a 18. századtól jegyzik. (Egy 1773-ból származó iratban Alte Glashütte néven szerepel.) Temploma középkori eredetű. A községben 89 ház őrzi a múlt századi, fésűs beépítésű, oldaltornácos faluképet.” Wikipédia

 

 

Szerencsére volt a pontokon paradicsom és só, így én mindhárom etetőponton ezt tömtem magamba. Gyors kulacstöltés után éles bal forduló, és máris Óbánya bájos főutcáján haladtam. Az Óbánya-Kisújbánya közti patakvölgy gyönyörű szép, és népszerű a kirándulók körében.

 

 

“Miután az Óbánya környéki erdők kimerültek, a hutamester, Philipp Gasteiger új helyet keresett üveghutája számára. Legalkalmasabbnak erre a Csomor-völgy (a mai Kisújbánya területe) bizonyult, melynek használatára a pécsi püspökséggel kötött és 1761. október 21-én életbe lépett szerződés adott lehetőséget. A hutamester és üvegfúvói Morvaországból származó, németajkú emberek voltak, az egyéb feladatokat ellátó zsellérek valószínűleg Franken környéki bajor telepesek. A falut eredetileg Vitriaria Nova, Neue Glashütte (Új üveghuta) néven említették. Kápolnája Szent Márton tiszteletére épült 1794-ben. Kisújbánya lakói erdőirtás útján folytatták az üvegkészítést, akárcsak a szomszédos Óbánya és Pusztabánya üvegfúvói. (A Pusztabánya-dűlőben, a Hosszúheténybe vezető erdei út mentén több 18. századi üveghuta maradványa található.)
A kisújbányai üveghuta 1762-1784 között működött. Sváb lakói ezután elsősorban a hegyi jellegű tehéntartásból éltek, a szomszédos települések piacaira hordták a tejtermékeiket. A falu templomát 1794-ben építették. A falu a Kisújbánya nevet a kiegyezés után kapta a Felvidéken található Újbányától való megkülönböztetésül. A falu lakóit igen szerény életmód jellemezte a világtól eléggé elzárt erdei településen, az élet legtöbb területén önellátásra rendezkedtek be, maguk építették a ma is látható vályogházakat, szerszámaikat is maguk készítették még a 60-as években is.” Wikipédia

 

Most is voltak páran, őket „tapsolni ér” kiáltásokkal vettem rá a szurkolásra… Kisújbánya után egy újabb finom emelkedő jött, ami egészen a Cigány-hegy tetejéig tartott. Elmorzsoltam egy könnycseppet, visszaemlékezve a tavalyi fastpackingre, amikor itt aludtam a kilátóban. A kilátó után meredek, gyökeres lejtő várt és a második frissítőpont. Újabb adag paradicsom és só. Aztán begyújtottam a rakétákat. Ez volt a terv, eddig hagyom, hogy előzzenek, de innentől én előzök, beérem az élmezőnyt, és fölényes idővel nyerem a versenyt.

 

 

 

Az „előzzenek”-ig tényleg így terveztem, a többi csak vicc persze. Szóval a második etetőpont után jött egy rövid, de velős emelkedő, ám aztán az útvonal legjobban futható szakasza várt rám (mert ugye én megnéztem az útvonal szintgörbéjét). 13K-tól 18.5K-ig lejtett az út, ráadásul a lejtő végén ott volt a harmadik frissítőpont. Itt lehetett csapatni, nyomtam is, ahogy bírtam. A harmadik pontra beérve, „Hello Csanya” kiáltás ébresztett fel, bocs, ha zavart arcot vágtam, teljesen befelé fókuszáltam. A harmadik pont utáni szakasz már mindhárom távnak közös volt, így előzgethettem az L és az S távosokat is. Az utolsó pár száz méter kellemetlenül lejtett (mármint a combjaimnak volt kellemetlen, mert a lelkem már ujjongott a speaker hangját hallva), aztán már ott is voltam, megkerültem a kis tavat, hallottam a nevem, és csippant az időmérő szőnyeg. Érem a nyakba és lerogytam. Úgy érzem, hogy akkor és ott, ez volt a max, amit ki tudtam magamból préselni. Utóbb kiderült, hogy csak 5 perccel kellett volna jobbat mennem, hogy az első tízben végezzek. Azt hiszem, ez jó motiváció lesz ahhoz, hogy kicsit komolyabban edzek…

 

 

Nem tudom, hogy volt-e zuhanyzó, mert én a kerti slaggal fürödtem le, iszonyat friss, hideg vízzel. Visszasétáltam a kocsihoz, felvettem az egyenruhám (Team Salomon Hungary), és elmentem kajálni. A vega menü párolt zöldség volt rizzsel, mellé jéghideg limonádé (akik nem vezettek, azok rosé fröccsöt is kérhettek).

Akkor most jöjjenek a puszta számok. Végül a 18. helyen értem célba, 22.5K / 724M / 2 óra 42 perc. Útközben elfogyott kb. 2.5-3 liter víz, 0.5 liter kóla (a harmadik ponton ittam) és 10-15 koktél paradicsom sóval. A célkajához ittam 0.5 liter alkoholmentes sört, amit hazafelé követett még 1 liter… A rajtcsomag sapkám a célban elajándékoztam egy lánynak, akinek nem jutott. Köszönet a meghívásért Öcsinek, pacsi az önkénteseknek, szuper verseny volt! Check my Strava!

 

Felszerelés:
Cipő és zokni: Salomon Sense 4 Pro és Compressport Pro Racing V.3

Short, trikó és visor: Salomon Sense

Belt és kézikulacs: Salomon Pulse és Active

Napszemüveg: Rudy Project Rydon / Polar 3FX HDR

Frissítés: Handmade gél Squeezy izotóniás porból keverve

 

És most jöjjenek a tanácsaim kezdő terepfutóknak.

 

1. A versenyre ne csak edzéssel készülj. Olvasd el az elejétől a végéig a versenykiírást, ha valamit nem értesz, kérdezz rá nyugodtan a rendezvény fb eseményénél. Nézd meg mennyi frissítőpont lesz, azok hol helyezkednek el az útvonalon, és ne lepődj meg, ha nem 5 kilométerenként lesznek. A frissítőpontok általában az útvonalon lévő lakott területeken vannak, esetleg vadászházak környékén, ahova még be tudnak menni a szervezők autóval.
2. Nézd meg a kiírásban az útvonalat. Nagyíts rá, keress jellegzetes tereptárgyakat, és próbáld ezeket memorizálni. Ilyenek pl. a lakott területek, vadászházak, keresztek, források. Sokat segít, ha tudod, hogy nagyjából hol vagy, mi jön a következő pár kilométeren.
3. Alaposan tanulmányozd a szintmetszetet. A legtöbb terepverseny emelkedővel nyit, nem árt, ha tudod milyen hosszú az első emelkedő, mennyi szint van az útvonal első harmadában. A tapasztalat az, hogy az első harmadban futják el a versenyt, utána már nem tudják, mert fáradtak hozzá….
4. Hacsak nem futsz rendszeresen emelkedőket (itt nem arra gondolok, hogy a szigetről felfutsz az Árpád-hídra) ne próbáld megfutni őket az első harmadban. Nagyon sok energiát visz el az emelkedőre futás, a pulzust könnyedén tolja a laktátküszöb fölé.
5. Ha pulzusmérős órával futsz, akkor ne dísznek legyen a kezeden. Tudod a zónáid, tartsd be őket. Ha zóna fölé érsz, válts gyaloglásra!
6. Van GPS az órádban? Szuper! Használd! A kiírásban ott az útvonal track, töltsd rá az órádra.
7. Ne foglalkozz azzal hány perces kiliket futsz. Terepen az össz idő, ami számít. Ez nem a Strava…
8. Felejtsd el a megszokott lépéshosszt. Lépteid igazítsd a terephez. Ahogy emelkedik az út a lábad alatt, úgy kezd el rövidíteni a lépéseid. Ha már olyan meredek, hogy túlzottan megemeli a pulzusod, akkor válts gyaloglásra. Számíts rá, hogy a lejtőkön sem fogsz tudni száguldani. Figyelned kell a lábad elé, kerülgetned kell a köveket, gyökereket.
9. Ha patakátkeléshez érsz, ne állj meg, ne törd meg a lendületed, csak annyira lassíts, ami a biztonságos átkeléshez kell. Ha nyár van, akkor nem para, ha vizes lesz a cipőd, ne félj, gyorsan megszárad.
10. Ruházatod, felszerelésed igazítsd a távhoz, a terephez, a versenyhez. Ha nyár van és hőség, akkor vegyél fel ujjatlant, lányok akár toppot. 35 fokban lehetőleg ne hátizsákkal fuss, hacsak nem készülsz az Ultra Góbira, de nem hiszem, hogy arra készülsz. Bármilyen könnyű is legyen, bármilyen jól szellőző anyagból is készüljön a zsákod, a hátrésze biztos, hogy lefedi a hátad és rengeteg hőt tart majd vissza.
    Vegyük például a Fut a Birtok Trail M távját, amin én is futottam. 22K a táv, 3 frissítőpont van az útvonalon. A pontok 6, 12, 17.5 K-nál vannak, mondhatjuk, hogy egyenletesen vannak elosztva. Na, most gondold végig, hogy ha edzésen futnád ezt a távot, akkor mire lenne szükséged. Nyilván (remélem) a verseny tempód erősebb lesz, mint amit edzéseken szoktál futni, szóval kicsit számolj rá (főleg a folyadékra). Tervezz egy várható időt, az edzéseid alapján. Mennyi gélt ennél meg ezen a távon edzésen? Mennyi folyadékot innál ezen a távon edzésen?
    Ha nem iszol meg 1 liter folyadékot 5 kilométerenként, akkor tök felesleges hátizsákban futnod egy ilyen távú nyári versenyen. Nézd meg a gyártók kínálatát, és keress egy megfelelő övtáskát vagy beltet. A lányok nyugodtan elfelejthetik az övtáskákat, felesleges velük kísérletezni, mert a gömbölyű csípőkön mindig felcsúsznak az övtáskák. Ha fiú vagy, és bírod az old school cuccokat, akkor lehet, hogy találsz megfelelő övtáskát magadnak, de számolj azzal, hogy a kulacsokban lötyög majd a víz. Alapszabály, hogy ha a boltban kényelmetlen, nem fekszik fel, elmozdul, akkor futás közben is így lesz. Ne vedd meg, ha nem tökéletes. Javaslom, hogy inkább a belteket nézegesd, könnyebbek, jobban felfekszenek, kevésbé hajlamosak elmozdulni. A legtöbben simán elfér egy fél literes soft flask, 3-4 gél és a telefonod. Ha nem elég a beltben cipelt félliteres soft flask, akkor vihetsz még kézben egy kézikulacsot. Spoiler allert! A kézikulacs nem egyenlő egy pet palackkal! Az izzadó tenyeredben egész biztos, hogy csúszkálni fog a pet palack, a kupakját állandóan csavargatnod kell majd, el fogja venni a fókuszod a futásról. A kézikulacson van egy hám, amibe belecsúsztatod a kezed, így nem kell erőből markolnod, akár lógathatod is a kezed, pl. amikor egy meredek emelkedőn szenvedsz felfelé.
11. Hacsak nem vagy albínó, szuperérzékeny bőrű, vagy Hófehérke, akkor ne kend be magad naptejjel. Egyrészt az erdőben nem ér úgy a nap, mint a Balcsi partján egy strandon, másrészt izzadni fogsz tőle, mint egy ló, ezért rád ragad majd az erdő összes porra, és a bogarak is nagyon fognak szeretni.
12. Apropó bogarak. Kullancsok (tudom, hogy nem bogár, hanem rovar). Nem kell rettegni tőlük, ott lesznek, és ha alkalmuk adódik rá, akkor bizony beléd másznak. Kenhetsz magadra bármit, ehetsz-ihatsz bármit ellenük, lehet nálad bármilyen ultrahangos riasztó, a kullancsokat ezek nem érdeklik. Ők a vérre mennek, olyanok, mint Drakula gróf, leszámítva, hogy Drakulát zavarja a napfény. Sokkal-sokkal fontosabb, hogy ha beértél és lezuhanyoztál, nézd át magad, vagy kérj meg valakit, hogy nézzen át, és ha találsz magadban kullancsot, akkor azonnal nyírd ki. Szándékosan írtam azt, hogy nyírd ki és nem azt, hogy távolítsd el. Amikor még kicsi, és nem szívta bucira magát a kis dög, akkor egyszerűen csak vágd le a körmöddel. Igen, így bent marad a feje, de legalább gyorsan megvagy vele, a fejét meg majd szépen kilöki a tested pár nap alatt. Ha jobban bízol a csipeszben, akkor csinálhatod kullancs kiszedő csipesszel (felejtsd el a szemöldök szedőt, mert azzal pont szépen összenyomod és visszaköpi a nyálát, oszt kész is a fertőzés) is. A népi hiedelmekkel ellentétben a kullancsok nem belecsavarodnak a testedbe, így felesleges csavargatnod őket…
13. Az őz az őz, a szarvas az szarvas. Két külön faj. Kapaszkodj, nem igaz, hogy az őz a lány és a szarvas a fiú. Ha gidát találsz, nem kell izgulnod, meg fogja találni az anyja, akit valószínűleg te ijesztettél el…
14. A vaddisznó félős. Jobban, mint te. Ha találkozol vele/velük tapsolj, kiabálj, kurjongass, el fognak futni. Ha látod, merre mennek, és az nem az útirányod, akkor mehetsz is tovább. Ha az útirányodban futnak, akkor még várj egy kicsit. Egyél, igyál, fényképezz, használd ki a kényszerű megállót.
15. Viselkedés a frissítőpontokon. Igen, te vagy a fizető vendég, de pont ahogy az éttermekben, itt sem viselkedhetsz bunkón a személyzettel. Amikor beérsz a pontra, köszönj. Hangosan. Ha enni is fogsz, akkor add oda a kulacsod a személyzetnek, kérd meg, hogy töltsék teli. Amíg töltenek neked, addig egyél kedvedre. Alapszabály, hogy amire a szemed igent mond, azt kell enned (bármilyen gusztustalan is a csoki olívabogyóval, vagy sajttal). Mielőtt kilépsz a pontról, búcsúzz el az önkéntesektől. Ha nem tudod merre kell tovább menni, kérdezd meg tőlük.
16. Viselkedés a célban. Rajt előtt, felfokozott izgalmi állapotban még elnézhető a nem megfelelő viselkedés, de célba érés után már nem. Ha gondod akadt az útvonallal, a pontokkal, bármivel, akkor ne kezdj el óbégatni. Keresd meg a verseny főnökét, és mondd el neki a bajod. Ha kell, nyújts be óvást.
17. Ha a célterületen vagy, amikor az eredményhirdetés zajlik, akkor fejezd be a sztorizást arra a pár percre, míg a ceremónia tart. Amennyiben járóképes vagy, menj oda és a tapsolj a dobogósoknak, örülj velük!
18. Miután hazaértél, írd meg az élményeid. Ha rossz élményed volt, lehet, hogy jobb, ha elsőnek a rendezőnek írsz, hátha csak félreértés van. Természetesen nem baj, ha leírod, hogy mi nem tetszett. Akár nyilvános posztban is.

 

Remélem tudtam segíteni, és találkozunk a következő versenyen!