80% tervezés, 20% improvizáció
80% tervezés, 20% improvizáció*. Már amikor van idő, és lehetőség az improvizációra.
Volt már, hogy lerobbant egy teherautó két frissítőpont között (időben odaért a tartalék), volt hogy a biztonsági őr nem akart minket beengedni a palackozóüzembe, ahol egy teherautónyi ballonos viz várt ránk (sikerült bekönyörögni magunkat), volt hogy az erdész elfelejtette kinyitni a sorompót (felvette a telefont, aztán rohant nyitni), volt hogy a helyi rendőr nem tudott a versenyről és leakarta azt állítani (a fönőke felhívta és elküldte ebédelni). Ezekből a versenyzők semmit sem vettek észre, számukra a verseny zsirozottan ment le.
Aztán van olyan is, amikor nem sikerül menteni a helyzetet. Kimarad egy mondat a Crew kézikönyvből, emiatt egy irányító nem oda áll, ahova tervezted és már kész is a baj. A VTM Félmaratoni mezőny harmada rossz irányba fordul, kihagyja az első frissítőpontot és 23 helyett 19 kilométert fut, a második harmad realizálja a problémát, visszafordul és 23 helyett 31-et megy. Amikor kiderül a hiba, gyorsan telefonálsz, és így a harmadik harmad már jó irányba fordul , 23-at fut és boldog.
Az ilyen helyzetekben két dolgot szoktak csinálni a szervezők:
1. Lapítanak, mint szar a fűben, és várják, hogy elüljön a vihar.
2. Beleállnak a dologba, kiírják a történteket ahova kell, szólnak a speakernek, hogy 15 percenként mondja be, hogy a hiba miatt nem lesz eredményhirdetés és persze minden felületen elismerik a hibát, elnézést kérnek.
Én a másodikat választottam vasárnap. Azoknak pedig, akik most ezen csámcsognak, és azt gondolják hogy “Na, akkor most lett vége a Terepfutás.hu-nak” üzenem, hogy azoknak szokott végük lenni, akik az elsőt választják, és gyávák elismerni, hogy hibáztak…..
*Idézet Miklós Zelcsényi Mukitól.