Nemrég írta kommentben egy futó, hogy megváltoztattam az életét, amikor megmutattam meg neki az Ultra világát, és ezért örökké hálás lesz nekem. Ha egy tinédzser írta volna, akkor azt mondanám, hogy nagy szavak, de mivel egy majd hetvenéves mondta, így simán elhiszem, hogy komolyan gondolta.

Mi tagadás az én életem is megváltoztatta az ultra. Kihívásból hobby, hobbyból szenvedély, szenvedélyből munka lett. Az ultra mindenkit megváltoztat, türelmessé, elfogadóvá tesz. Beletörődsz, hogy vannak dolgok, amiken nem tudsz változtatni (ilyen pl az eső, vagy a meleg) és elfogadod a körülményeket, de közben töprengővé is válsz, és keresed a megoldásokat futás közben. Visszanyúlsz az emlékeidhez, előjön, amikor esőben, sárban, vagy éppen hőségben edzettél, és nemhogy bántad volna, de inkább valami perverz örömöt éreztél.