Az UTH story…

Hajnali kettőkor hazafelé tartottam a Hidegkúti úton, amikor három lány futott ki a teherautóm elé, integetve. Először azt hittem, valami baj történt, de hamar kiderült, hogy leánybúcsút tartanak, és a menyasszony azt a feladatot kapta, hogy idegenekkel írassa alá a pólóját. Mármint azt a pólót, amit viselt. Gyorsan oda kanyarítottam a nevem a pólója elejére, elbúcsúztam, és elindultam a teherautóval haza. Útközben azon morfondíroztam, hogy ez álom volt-e vagy valóság. Iszonyat fáradt voltam, és nem tudtam eldönteni, hogy képzelődtem-e (másnap reggel láttam, hogy a filctől fekete néhány ujjam, szóval valóság volt).
Ekkor már biztos voltam benne, hogy ez volt az utolsó Terep Százas, amit rendeztem.
Ideje volt tovább lépni!

Ahhoz, hogy megértsétek, hogyan jutottunk el oda, hogy a Szentendrei Duna korzón érjen célba másfél ezer terepfutó, vissza kell ugranunk az időbe, egészen a 2000-es évek elejére. Ebben az időszakban még nem voltak itthon terepfutóversenyek, és terepfutó is csak néhány. Ez a néhány ember túrákra járt, ha szervezett eseményen akart indulni. Volt pár túra, mint a Kinizsi Százas és Mátrabérc, ahol nyilvántartották a leggyorsabb időket, de nem volt olyan eredménylista, mint amit most böngészhetsz még a legkisebb trail után is, a frissítés is inkább jelképes volt, az indulók a magukkal vitt kajára támaszkodtak, mintsem arra, amit a pontokon kaptak, nem voltak érmek, útvonaljelölés, és egyáltalán nem volt az, amit ma Trail-ként ismerünk.  2004-2005-ben már annyi futó indult a Kinizsi Százason, hogy az Index Futóbolondok topikban elkezdték szervezni a depózást (ezt úgy kell elképzelnetek, hogy a rajtban két-három kocsiba pakoltuk a táskáinkat és az útvonal néhány pontján vártak minket ezek az autók, a csomagtartóban a saját kajánkkal). A Kinizsi Százas mindig is egy puritán túra volt, így nem volt meglepő látvány a kisérő autó, de ebben az esetben nem arról volt szó, hogy 1-2 túrázót frissített valaki az autójából, hanem 20-40 futót a topik nem futó része.

Így érkeztünk el 2006-ba, amikor Korányi Balázs a Mátrabérc túra rajtjában a futók kezébe nyomott egy szórólapot, melynek a fejlécén a Terep Százas szöveg állt. A szórólapból kiderült, hogy a Kinizsi Százassal párhuzamosan májusban megrendezésre kerül az első Terep Százas, és csekély 1.000 forint többlet díjért cserébe frissítőpontok lesznek az útvonalon, a táskáinkat elszállítják a célba, és a nevezési adminisztrációt is elintézik helyettünk, így nem kell a rajtban sorban állni. Gondolkodás nélkül fizettük be a Kinizsi Százas 1.000 forintos nevezési díja mellé a másik ezrest, hiszen egy csomó szolgáltatást kaptunk cserébe. 2006 május 27-én 6:45-kor tömegrajttal elindult az első Terep Százas, és ezzel minden megváltozott.

 

 

A párhuzamos esemény három rendezést ért meg, 2009-ben már új útvonalon futott a T100, mert a K100 rendezői felmondták a megállapodást. Balázs külföldre költözése után Lupus és én rendeztük 2010 és 2014 között a T100-at, majd 2015-ben egy újabb fordulat jött, és Pünkösdkor elrajtolt az első Ultra-Trail Hungary.

De miért nem folytatódott a Terep Százas története, miért volt szükség a változásra, miért született meg az UTH?

 

Először is a T100 nem az én gyermekem volt, a régi szervezők nem igazán segítettek nekem, Balázzsal is volt csörtém a verseny miatt (itt is elnézését kérem), az útvonal pedig kétszer keresztezte a 10-es utat, emiatt állandó félelmem volt, hogy egyszer majd elütnek egy futót, a rajt-cél a pesthidegkúti Klebelsberg gimi udvara volt, ami enyhén szólva sem egy Chamonix.

 

 

Volt olyan év, amikor 75 kilométer útvonalat jelöltem két napon át (a Szentfa-kápolnánál aludtam, hogy megspóroljam az oda-vissza utat), aztán rendeztem, majd újabb két napig pályát bontottam.

 

 

Volt, amikor én szállítottam be a feladókat a pontokról. Nagyon másképp nézett ki egy trail, mint most, de a magot elvetettük, és elkezdett csírázni. A T100 volt az első trail, ahol egyedi, nekünk öntött érem volt, ahol befutó pólót kaptak a futók, és ez volt az a verseny, ahol már volt teljes versenykiírás (a mostani kiírások gyakorlatilag ennek a másolatai). Egyszóval a Terep Százassal született meg itthon a trail, és örökké hálás leszek Balázsnak, amiért Lupust és engem kért fel a rendezésre.

 

 

És ím elérkeztünk az első bekezdésben írt póló dedikáláshoz, és az elhatározáshoz, hogy nem rendezek többé Terep Százast. Megmondom őszintén, felszabadító érzés volt. Ekkor már 8 éve rendeztem trail versenyeket, elérkezettnek láttam az időt egy nagy dobásra. Szebb, jobb rajt-cél helyszínt kerestem és amikor realizáltam, hogy a 11-es út alatt folyik át a Bükkös-patak, így a futók akadálytalanul futhatnának ki és be Szentendrére, akkor felhívtam a polgármesteri hivatalt és időpontot kértem. A következő testületi ülésre kaptam meghívót, és hamarosan néhány nem-futónak adhattam elő a tervem. Óriási meglepetésemre egyből zöld utat kapott a projekt, kezdődhetett a tervezés, és ekkor megcsörrent a telefonom.

„Szia Csanya! Gönczi László vagyok a Salomon Magyarországtól és szeretnék veled beszélni. Tudunk valamikor találkozni?”

A találkozón kiderült, hogy a Salomon szeretne névadó támogatója lenni egy versenynek. A VTM-et nézték ki, de én rögtön mondtam, hogy van egy sokkal jobb ötletem. Néhány nap múlva leraktam az asztalra az első UTH tervezetét, és a szerencse ismét mellém állt, meg volt a névadó támogatója a még csak papíron létező versenynek. Az új trail útvonala részben az egykori Terep Százasé lett, de került bele bőven új szakasz. A szintidő 20 óra lett (a T100-é 17 óra volt), a táv pedig 111 kilométer. A verseny hivatalos neve Salomon Ultra-Trail Hungary 111 és 55 lett.

Megint jókor voltam jó helyen, jó időben (anyám szerint nekem csak megszületnem volt nehéz).

 

 

2014 nyarának végére kezdett összeállni a kép. Sikerült leszerződtetnem az UB grafikusát Pál Balázst. Az első UTH logó, a design képek, szlogenek (pl. a „Trail is the New Asphalt”) és az ultratrail.hu első verziója az ő keze alól került ki. Majd eljött szeptember 10-e, és a RUNtottában összegyűlt 60-70 érdeklődő előtt (és persze azok előtt, akik nézték a Live-ot) lehullt a lepel. Az eseményre rengeteget készültünk, Joe konkrétan szövegkönyvet írt (ezt háromszor olvastuk össze), szerzett egy nagyképernyős Sony tévét, mikrofont, hangosítást. Az eseményen megszólalt Gusztos Péter a Suhanj alapítója, Ispánki Zoli K100 és Mátrabérc csúcstartó, és persze Gönczi László is a Salomon képviseletében.
A megjelenteknek fogalmuk sem volt róla, hogy mi készül, csak azt tudták, hogy valami nagy dolog, aztán ott az eseményen derült ki a számukra, hogy nem lesz többet Terep Százas, hogy egy új verseny születik, ott mutattuk be az UTH első trailerét, és akkor került élesítésre az ultratrail.hu weboldal is.

 

 

A Nagy bejelentés után Zsohár Peti barátom mutatta az üzenetet, amit a felesége írt neki:

„A bejelentés tetszett. Elég sok mindent máshogy csinálnék, mint Csanyáék (apróságok), de ettől teljesen függetlenül eleve tök jó, hogy eljutottunk odáig, hogy lesz egy ilyen profi szponzorált verseny, és ennek még beharangozója is van. Akármi akármit mond, Csanya az egyértelmű leader, mindenki csak legfeljebb utánozni tudja, vagy szeretné…, és folyamatosan valami újjal rukkol elő.”

(ezek után persze nem meglepő, hogy iszonyat beképzelt vagyok, nem?)

Persze nem mindenki volt lelkes, nem tetszett mindenkinek, hogy megszűnik a Terep Százas, és felváltja az UTH. A bejelentés végén odajött hozzám egy futó és ezt mondta:
„Csanya baszki mekkora egy lehúzó geci vagy te. Ez ugyanaz lesz, mint a T100, csak sokkal drágább!”

 

Aztán persze kiderült, hogy az UTH nagyon nem olyan, mint a T100 volt.
Az első Salomon Ultra-Trail Hungary-re rögtön dupla annyian regisztráltak, mint az utolsó T100-ra, ráadásul 16 országból 61 külföldi is érkezett…
…az utolsó Terep Százason 3 lengyel indult, mindhárman meghívottak voltak. Összesen ők hárman voltak külföldiek a versenyen…

Azóta az UTH folyamatos növekedésben van (ezt még a covid sem volt képes megállítani), a 2024-es versenyre mint 1.566 nevezés érkezett, 42 országból jöttek a versenyre.

Az első Rajt-Cél helyszínt, a Lázár cár teret ki is nőttük, és kiköltöztünk a Duna korzóra, a versenyközpont pedig beköltözött a Ferences Sportcsarnokba, a két távból 6 lett, az első rendezés 450 futójából 1566.

 

 

Az évek alatt Bobek (a feleségem) egyre jobban belefolyt a szervezésbe, mostanra teljesen átvette a versenyek gazdasági ügyeit (látta, hogy minden versenyen fogyok 3-5 kilót, és kiszámolta, hogy még 12 verseny, aztán teljesen eltűnök), meg egyáltalán az egész adminisztrációt. Az önkénteseket sem kell vadászni már, mostanában 300-nál is több ember gondolja azt, hogy neki megéri beáldozni a Pünkösd hétvégéjét az UTH miatt, és persze az útvonalat sem én jelölöm már ki.

 

 

Minden területnek (logisztika, jelölés, rajt-cél, versenyközpont, vezérlő, crew, raktár) vannak főnökei (őket hívjuk Super Crew-nak), sőt minden frissítőpontnak van állandó vezetője. Ha látni akarod a verseny növekedését, akkor csak nézd meg az évente készülő infografikákat az ultratrail.hu-n.

 

És hogyan folytatódik a történet? Bármi is lesz, az egészen biztos, hogy ahogyan a Terep Százas, úgy az UTH is mérföldkő marad a hazai terepfutó versenyek történetében.

A tervek szerint 2030-ban rendezem utoljára az UTH-t és abban az évben el is indulok rajta (az lesz nekem az utolsó és az első UTH). Utána mi lesz? Más viszi tovább a boltot, nem engem fognak szidni a futók a sár, az emelkedők, vagy a bármi miatt….