Csak a csend maradt utánuk. Majdnem duplán.

Csak a csend maradt utánuk. Majdnem duplán. 08:30 lassan elkezdenek szállingózni a futók, gyűlik a terepfutók népe. 09:30 lépni alig lehet, mindhárom táv futói a csarnokban, 700+ ember öltözik, beszélget, készül a versenyre. 10:00, 10:30, 11:00 elrajtol a Budai Trail L, az S, majd az M táv is, a csarnokban csak az önkéntesek, és néhány kísérő marad. 11.30 beér az első S távos, először csak csordogálnak, aztán már hömpölyögnek be a boldog futók. 13.10 a Telki-bánya frissítőpont főnöke telefonál, egy futó rosszul van, mellkasi fájdalmai vannak, kivették a versenyből. “Azonnal hozzátok be!” 13.22 a csarnok előtti mentősök átveszik a futót. EKG. Közben hívják az OMSZ-t, szállítást kérnek, életveszélyes állapotban van a srác. 13.55 már a Városmajori szívklinika felé robog a mentő. Diagnózis LAD elzáródásos, STEMI, ez a szívinfarktus legveszélyesebb formája, az észleléstől számított 30-60 perc kritikus. Azonnal műtét. A szívsebészek két stentet ültetnek be, még időben sikerül újra megnyitni az elzáródott koszorúeret. Hűűű ez közel volt. 14:41 beér az utolsó L távos is, zár a cél. Lassan elcsendesedik a terem, egyre kevesebb bent a futó. 15.37 a Crew pakol, takarít, gumiszőnyeget teker. Felszabadult a hangulat. Mindenki odatette magát ma. Kijelöltünk, és a rajtok előtt leellenőriztük a pályát, berendeztünk a csarnokot, kiadtuk a rajtcsomagokat, kiküldtük a futókat az erdőbe, majd megetettük őket, de legfőképpen sikerült megfelelően reagálni egy krízishelyzetben. Még beszélgetünk egy kicsit, rétest eszünk, majd búcsúzunk egymástól. 16.58 üres a terem. Gumiszőnyegek szépen összetekerve és berakva a szertárba, felszerelés a teherautóban, a futók, egyiküket leszámítva már hazafelé. Csak a csend maradt utánuk. Aznap majdnem duplán.