Fekszem az ágyban, és csak a hegyek járnak a fejemben.

Fekszem az ágyban, és csak a hegyek járnak a fejemben. Tegnap még a frissítésem terveztem a Julian Alps Trail Run 60-ra, ma meg két dunyha alatt vacogva találom magam és azon tűnődöm, hogy mi a jobb, ha elvonszolom magam a hűtőig és iszom, vagy inkább maradok az ágyban. Persze tudom, hogy a hegyek megvárnak, de nehéz elfogadni, hogy egy pillanat alatt nullázza le az embert a kór*. A nyugalmi pulzusom a szokásos 40-45 helyett 70-75, a Body Battery** úgy ment le tegnap 5-re, hogy 1 kilométert sem tettem meg…

Szóval ezt a versenyt most elengedtem, már írtam a szervezőknek, hogy töröljenek a rajtlistáról. Azért persze elmegyek Kranjska Gora-ba, mert hiányozna a bandázás***. Majd csinálok szép képeket a hegyekről, iszom a helyi sört, és képeslapokat irogatok.

*Persze, hogy covid.
**A Body Battery, a Garmin egyik funkciója, ami azt mutatja, hogy mennyire pihent a szervezeted. A skála 1-től 100-ig tart…
***Ha negatív leszek addigra.