Foghatnám sok mindenre.
Foghatnám sok mindenre. Mondhatnám, hogy covid*, hogy az UTH teljesen lefoglalt, hogy egyidőben költöztettük el a lányokat Budapestre és magunkat Vállusra, meg biztos találhatnék még ezer kifogást, de ha igazán őszintén magamba nézek, akkor persze tudom, hogy felnőtt életem leghosszabb futásmentes** időszakának a LUSTASÁG az oka. Ilyen közel még sosem éltem az erdőhőz, hiszen a kert hátsó kapuja konkrétan az erdőbe nyílik, és most, hogy a gyerekek már nincsennek velünk, sokkal több időm is lett, szóval mehettem volna futni simán. De nem mentem. Majd délután, majd holnap, majd máskor.
Aztán egy szép nyári napon lassan kezdett visszatérni a futóakarókám, amin most két esemény is dobott egy nagyot:
1. A szomszéd farm gazdája is hasonló cipőben jár, így együtt megyünk ki szenvedni. 
2. Jövőre lesz egy verseny, ahol számítanak rám, mint pacer.
3. Na jó, volt egy harmadik is. A semmittevés hatása elkezdett mutatkozni a hasamon. Persze nem lettem 95 kiló, de önmagamhoz képest sok a kappanháj rajtam…
Itt szeretném megköszönni a sok-sok érdeklődő üzenetet, és persze köszönet a támogatóimnak is, hogy türelmesen kivárták, hogy túllegyek ezen az időszakon.
*Még szeptemberben voltam covidos, aminek a következménye a 80-85-os nyugalmi pulzus volt (amúgy 50 alatt van).
**Az UTH útvonalbejárós közösségi futásokat nem venném bele, mert az, hogy másfél havonta kimegyek az erdőbe 3 órát mozogni, az számomra nem futás.