Néha azt álmodom, hogy ott vagyok veletek Szentendrén a rajtzónában. Éjfél előtt 1 perccel felkapcsolom én is a fejlámpám, a speaker visszaszámol és elindulunk. Végigfutunk az alvó városon, aztán elnyel minket a sűrű és sötét erdő. A hajnal valahol Pilismarót előtt ér, a Prédikálószékre már világosban érek fel. Én is szidom azt, aki berakta a Lepence utáni köves-csalánost az útvonalba, de engem is kárpótol az Apátkúti-völgy hűvöse. Az én fejemre is öntik a Suhanj önkéntesek a vizet Visegrádon, és én is elmondom mindennek az RD-t a két tüskén, majd nekem is tapsolnak a Főtéren és a sétálóutcákon, aztán a célban mindent, mindenkinek megbocsátok, és mindenkit szeretek.

Na, ilyenkor szoktam felébredni, csatakká izzadt pizsamában, ziháló tüdővel, és ráébredek, hogy jövőre sem fogok elindulni veletek. Jövőre is a csarnokban töltöm a Pünkösdi hétvége 99%-át és nem, hogy nem futok, de még az erdőt sem fogom látni. Jövőre még nem leszek ott veletek. Jövőre még nem.