Volt egy álmom. Aztán valóra vált.

Volt egy álmom. Aztán valóra vált. Nem, persze nem arról álmodoztam, hogy egy csarnok sarkában üljek egyedül, a gépem, a kulacsom, a bögrém, és egy fél banán társaságában. Az álom arról szólt, hogy egy üres budapesti iskolaudvar helyett a szentendrei Duna korzóra érjenek célba a futók. A futók, akik nem a haveri körömből, hanem a világ minden sarkából jönnek majd. Akik büszkén fotózzák majd a célban az érmüket, és utána azt írják nekem, hogy megérte. Megérte kimenni hónapokon át, akkor is amikor sötét és hideg volt, akkor is amikor nem volt kedvük hozzá. És akkor tudom, hogy mindegyikük sztorijában ott vagyok egy kicsit én is. Ezért éri meg ott ülni egy csarnok sarkában egyedül, a gépem, a kulacsom, a bögrém, és egy fél banán társaságában.