6 Peaks of Vértes
6 Peaks of Vértes.
Az elmúlt hetekben sok-sok kilométert futottunk a Vértesben Bálinttal, keresgetve a potenciális csúcsokat, bejárva egy csomó ösvényt, amiken még sosem jártunk. Lassan összeállt a 6 csúcs, eljött a nyitás napja. Fura érzés fogott el, ahogy kora reggel a Vértes felé robogtunk, hiszen így egyben még sosem kerestük meg ezt a 6 csúcsot. A Mesterberki út felső végén parkoltunk le, közel a sorompóhoz. Az aszfaltútról letérve értük el a Mária-szakadék felső végét (ha még nem jártál a szakadékban, akkor ne hagyd ki), a Mária képesfánál rákanyarodtunk a kék + jelzésre, de csak néhány métert mentünk rajta és máris egy jelzetlen úton kapaszkodtunk felfelé. Bal kanyar után elértük az aszfaltos utat, mely a Mészáros-hegy csúcsára visz. Innen csak 200 méter volt a csúcson álló átjátszóállomás. Elértük a kerítést és már futottunk is lefelé a Csikasz-fa felé. Ahol a kék sáv jelzés eléri/elhagyja az aszfaltot, ott találod egy öreg tölgybe faragva Csikasz kutya képét. A kéken haladtunk felfelé, jó saras volt a terep, örültem, hogy végük mégis a sárcipőmben jöttem. A várhegy gerincén közelítették meg a Vitányvárt, de most nem mentünk el egészen a várig, voltunk már ott elégszer az elmúlt időszakban. A Rockerbauer-fa után, ahol a zöld és kék sáv elválik egymástól, rátértünk a Zsidó-hegy csúcsára vivő erdészeti útra. A kettétört fánál, ahol le kell térni az útról, faágakból építettünk egy nyilat, segítve az utánunk jövő futókat. Kb 100 méterre az úttól, egy kisebb halom tetején található a kocka alakú csúcskő. Vissza az útra, vissza az elágazáshoz és tovább a zöld sávon. A turista jelzés hamarosan elment jobbra, mi maradtunk a jelzetlenen. 800 méter után fordultunk rá a Gráciák-bércére vezető jól kijárt ösvényre. Készítettünk pár képet, aztán megijesztettünk egy őzet, ami hatalmas ugrással leugrott a sziklákról és pillanatok alatt eltűnt a szemünk elől. Mind a négyen (Bálint, a két kutya és én) döbbenten álltunk, az őz kecses mozgását és sebességét látva. Amikor a bércről leérve elértük a vadkerítést, balra fordultunk és a kerítés mellett haladva újra elértük a zöld sáv jelzést, ezzel abszolváltuk is a Kötelező szakaszt. A következő 6 kilométeren a zöld sávon futottunk. A Heller-árok alsó részén van egy kis bújócska, a kidőlt fák miatt. Letértünk a zöld sávról és toronyiránt menve értük el a Köves-tetőt. Itt nincs csúcskő, de mi építettünk egyet, ha erre jársz tegyél hozzá egy követ te is. Innen árkon-bokron keresztül, direktben haladva értük el a Tamás-hegyet(a két csúcs közti időnk 13 perc volt csupán). A Tamás-hegyen találkoztunk két terepfutóval, a csúcstól pár méterre pedig Benedek lépett ki a ködös erdőből. Tiszta BHTCS hangulat volt! Váltottunk pár szót Benedekkel, ő is toronyiránt ment a csúcsok közt, csak ő az ellenkező irányban. Tamás-hegyről leereszkedtünk a Nagy-Kőris-árokba, majd a Nagy-Farkas-toroknál elértük a piros + jelzést. Amúgy innen indul a piros háromszög jelzés, de mi inkább újra a rövidebb (és meredekebb) utat (na az nem volt) választottuk. A Nagy-Széna-hegy teteje és a Körtvélyes-tető közt összesen 10 emberrel találkoztunk, mind a Peaksen volt…(Tamás-hegy Nagy-Széna-hegy 21 perc) Körtvélyes után letértünk a piros sávról és jelzetlenen haladtunk a Nagy-Csákány felé, persze nem is lehet másképp, lévén ez a csúcs egy jelzett utaktól távol eső terület közepén van. Itt már kezdtem elfáradni, látszik is a tracken, többször megálltam, térképeztem. A csúcs (ami igazából egy lapos területen álló betonpózna) után viszont elkövettem a legnagyobb hibát (bocsi Bálint), kijöttem az árokból, rossz utat választottam és így elkanyarodtunk a Felső-Csákány felé, (22 km-nél) ami egyrészt nehezen járható volt, másrészt távolodott a céltól (utóbbit csak itthon realizáltam). Így beleraktunk még minimum 1.5 kilométert és vagy 60-80 métert teljesen feleslegesen. Így lett a vége 24.9K. A tracket csak olyanoknak ajánlom, akik bírják az út nélküli ereszkedést-mászást, hiszen a Köves-tető – Tamás-hegy – Nagy-Széna-hegy szakaszt így abszolváltuk (persze a többi részét simán használhatják olyanok is, akik nem akarnak letérni az utakról). Futás közben vagy 20 emberrel találkoztunk, ez a “tömeg” általában bosszantani szokott, de most egyáltalán nem éreztem ilyesmit, hiszen mindenki a csúcsokat keresgette és ez összekötött minket.