Amikor alszanak a fák
Az őszi, téli időszakban, amikor a “Hol jártál a múlt héten?” kérdésre rengeteg ködös, saras, borongós kép érkezik, és a terepfutók népe lelkesen nézegeti, lájkolja az alvó erdőt ábrázoló képeket, mindig feljön bennem a kérdés: Normálisak vagyunk, vagy bolondok, hogy ilyen képek láttán elérzékenyülünk, olyanokat írunk, hogy “csodaszép”, meg “gyönyörű”.
Miközben az átlagpolgár kinéz az ablakon és szörnyülködik, hogy már megint milyen csúnya, nyálkás idő van, a terepfutó örömmel megy ki ilyenkor (is) az erdőbe. Miért tesszük ezt, miért örülünk az ilyen időnek?
- Ilyenkor üres az erdő, egyedül tudunk maradni a gondolatainkkal.
- Elfogadjuk, hogy az élet körforgásába ez az időszak is beletartozik.
- Ilyenkor nincsennek idegesítő rovarok.
- Ha nagy ritkán találkozunk egy másik terepfutóval, akkor a találkozás öröme sokszoros, pont az alkalom ritkasága miatt.
- Pontosan tudjuk, hogy a tavasz szépségéhez szükséges az ősz, és a tél szürkesége.
+1. Mosolyoghatunk a nemfutó ismerősök kérdésén “te ilyenkor is futsz?”.
2026.02.07.
KATEGÓRIA:Inspiráció, Lélek
No Comments

