A korai időkben, amikor még zöldfülű szervező voltam, állandóan attól rettegtem, hogy nem lesz elég önkéntes a versenyeimen, és hiába a betelt, és lezárt rajtlista, ha nincs személyzet, aki enni, inni adna a futóknak, vagy éppen pályát jelölne, bontana. Aztán volt egy fordulópont, elkezdtek özönleni az önkéntesek, és rendre előfordult, hogy le kellett zárni a Crew jelentkezést, mert kezdtünk túl sokan lenni.

Mostanra minden félelmem elmúlt. Szerencsére ez már nem rólam szól, hanem a versenyről, a sport szeretetéről, és a tenni akarásról. Mára már az lett a szlogen, hogy “önkéntesnek lenni menő”, és ez érződik is a versenyen. A Pünkösdi hétvége még több mint egy hónapra volt, amikor a Crew létszáma átlépte a 200 főt, és csak jöttek, és jöttek a jelentkezések. Most 275 a létszám (és erre jönnek még a diákok akik az érettségihez kötelező órákat dolgozzák le), az önkéntes csapat teljes, így már csak Jokernek (bárhova beoszthatónak), és Safety Bikernek (bringás aki a rajtoknál kivezeti a mezőnyt a város határáig, és bevezeti a dobogósokat a célba) lehet jelentkezni a formon.

Szóval igazából csak azt akarom mondani, hogy a siker sosem kizárólag a rendezőké. Bár a dicsérő szavak, levelek hozzájuk jutnak el, de azok valójában a teljes csapatnak szólnak, és a versenynek, ahol mosolyognak az önkéntesek.