Nézem az embereket, és azon gondolkodom, hogy vajon megértenék-e, ha elmesélném?

Ülök a metrón, irány Kelenföld, indul a vonatom. Nézem az embereket, és azon gondolkodom, hogy vajon megértenék-e, ha elmesélném? Ha elmondanám nekik, hogy ott voltam, ahol a rókák járnak, ahol nincs más csak az ösvény a lábad alatt, az ég feletted, és körülötted a fák. Vajon megértenék, ha azt mondanám, hogy a hét legjobb napja volt, ahogy másik hatvan hasonszőrűvel ugráltam át az Apátkúti patakon, és kanyarogtam a Spartacus ösvényen? Nem hiszem, hogy értenék. Persze lehet jobb is, hiszen így is vannak minden hegységben olyan részek amiket messzire elkerülök. Helyek, ahol tömeg van, hangzavar, és kosz. Ha mégis kénytelen vagy arra menni, akkor meg sem állsz, futsz tovább, hogy minél gyorsabban magad mögött akarod hagyni az ilyet. Főleg az első pár tavaszi, és az utolsó néhány őszi hétvégén “veszélyesek” ezek a területek, szóval áprilisban érdemes lesz úgy tervezni az útvonalat, hogy elkerüld a Normafát, a HHH-t, Királyrétet, a Kékest, a Rám-szakadékot, Dobogókőt….
….és igen, a Spartacus ösvényt is.