A titkos szponzorok
Vannak, akik szem előtt vannak, ott virít a harsány logó elöl, hátul, nagyban, kicsiben. És vannak, akik szinte észrevétlenek, pedig legalább olyan fontosak mint a harsányak. Őket hívom én titkos szponzoroknak. Persze, persze túlzás ez, de lássuk be, hogy van igazság tartalma. Nekem is van titkos szponzorom. Nem is egy, hanem mindjárt három. Gyorsan fel is sorolom itt őket még a bejegyzés elején: Compressport, Suunto, Squeezy Nutrition.
A Compressport amúgy csak mostanában lett nálam titkos, mert a Salomon Team tagságom miatt, csak az olyan cuccaikat hordhatom, amit a nagy S nem gyárt. Hát ebből nincs sok: kompressziós szár és quad, zokni és a FullLeg (recovery kompressziós szár). Előtte azért megfordult rajtam ez-az tőlük. Pólók, trikók, visorok, shortok, esőkabát, quadok, szárak, zoknik, freebelt. Apropó freebelt. Az volt az egyetlen cucc tőlük, ami még a tesztfutást sem élte meg nálam. Felvettem, levettem, ennyike. Érzésre túl szoros, túl magas, túl, túl. Visszaadtam, megköszöntem. Most, hogy belegondolok, tőlük kaptam a legtovább használt cuccot. Visszanéztem a levelezésünk és kiderült, hogy 4 és fél éve kaptam életem első FullLeg-ét. A lányaim csak combfixnek csúfolják, de én tudom, hogy nagyon kis hasznos cucc. Gyakorlatilag minden futás után felvettem az elmúlt években, de nem volt ritka, hogy spinning után is magamra húztam őket. Ha csak egyet kérhetnék a Compressport-tól, akkor az egy FullLeg lenne! A szár (ami a Compressport legnépszerűbb terméke) a 20K-nál hosszabb edzéseken már felkerül, most majd pláne így lesz, hiszen gyönyörű kéket kaptam!
A quadot csak versenyekre használtam eddig (persze nem is futottam edzésen olyan hosszúakat, ami indokolta volna a használatukat), de most, hogy jövök fel, mint a talajvíz szerintem hamarosan előkerülnek a fiókból. A zoknijuk minden edzésen ott van a lábamon, még evezés közben is olyat hordok…
A FullLeg a legnagyobb kedvenc tőlük. A hétvégi hosszú futás után egész délután rajtam van. Igen, a bjútiszlip alatt is…
Munkában a FullLeg!
A Suunto mindig is titkos státuszban volt, mert bár évek óta ott van a kezemen, de a képeken gyakorlatilag MINDEN nagyobb, mint egy óra. Na jó, persze lehet olyat posztolni, hogy csak az óra van rajta. Egy komolyabb verseny, egy keményebb edzés, vagy mint az én esetemben egy hosszabb alvás…
Pedig, ha belegondolok, 2 évente egy új óra, az nem kicsi érték. Azt hiszem, a legnagyobb figyelmet akkor kapták, amikor óraváltáskor jótékonysági árverésre bocsájtottam a régi órám. No, de majd most változik a helyzet, mert nemrég a Börzsönyben futottam Totesz barátommal, aki folyton az új Garminján mutogatta a térképes navigációt és halálra cinkelt, hogy az én órám nem tudja ezt a ficsőrt. Nos, most már egy Suunto 7 virít a csuklómon, szóval a cikkizésnek vége!
Na, mos tőszintén! Mikor aludtál utoljára egyben 9 órát?
A Squeezy-t a végére hagytam, és ez egyáltalán nem véletlen. Ők aztán totálisan kimerítik a titkos szponzor fogalmát. Pedig verseny vagy erősebb edzés előtt iszom a carbo load-ot, közben az energy drink-et, nyelem a gélt és a szeleteket, mint kacsa a nokedlit. Imádom a paradicsomos és a sós karamellás gélt felváltva enni (tudom, hogy elsőre brutálisnak tűnik, de csak próbáld ki), nem tudom megunni az organic és az energy bart, arról nem is beszélve, hogy nekik köszönhetem életem legfinomabb fehérje szeletét! A tápkieges szponzorok annyira háttérben dolgoznak, hogy az ember kénytelen meglepő képekkel operálni, hogy felhívja rájuk a figyelmet. Pedig, ha összeadnám mekkora értékben tolok az arcomba gélt és szeletet, akkor tuti meglepődnék! Sokan űrkajának mondják az ilyen cuccokat. Nos, lelkük rajta, de akkor engem meg szólítsanak Kirk kapitánynak, mert én már a 90-es évek elején izóval toltam a köröket a Margit-szigeten, és úsztam a hosszakat a Hajósban. Azóta megszámlálhatatlan liter izotóniás ital és gél csúszott le a torkomon, így eljött a pillanat a coming out-ra! Csanya vagyok, gél, izó és szelet függő. Egy napja nem ettem egyiket sem, de már bepakoltam a zsákomba a holnapi futásomhoz való 2 gélt és odatettem mellé az izóport is, hogy indulás előtt bekeverjem a kedvenc kókusz-ananász ízű italom. Nem is azért futok, hogy egészséges és sovány legyek, hanem, hogy megehessem futás után a fehérje szeletem. Ne vedd persze komolyan, nyilván nem így van, de az tény, hogy egyfajta jutalomfalatként élem meg a fehérje szeletet, amit csak a 3 órán túli edzések után eszem.
Ilyen képekkel azért fel lehet hívni a figyelmet a titkos szponzorra, nem?
A napokban kaptam meg a tavaszi Compressport és Squeezy szállítmányt. Az érkezett cuccokról a „Titkos szponzorok titkos küldeménye” című írásban olvashatsz majd, illetve írtam még egy cikket a szponzorrációról is….
