A verseny utáni csend. Az egész olyan, mint egy gyorsuló spirál. Ahogy közeledik a verseny napja, úgy lesz egyre több email, telefonhívás, messenger üzenet, hogy aztán az egész egy különös hangzavarba torkoljon, ahogy megtelik a csarnok, és 800 ember beszélget egyidőben. Találkozások, közös képek, üdvözlések, félszavak, de közben pörög a Crew, megy előre az egész, mint egy jól olajozott gép. Aztán elkezdenek elszállingózni, egyre több az üres pad, végül csak páran maradunk, maroknyi ember, aki összepakol, végül az utolsó lekapcsolja a villanyt. Autózom haza a kihalt autópályán, egyedül maradtam a gondoltaimmal, most az érzelmek vihara jön, a sok sok ember öröme, bánata, sikere, kudarca kavarog bennem egyszerre. Másnap már érzem, hogy ki kell mennem, hív az erdő, ahol egyedül lehetek, ahol nem szól hozzám senki, nem jön hívás, nem jön üzenet, csak én vagyok, és Baba kutya, a fák, no meg a verseny utáni csend.