Hatszor fel, hatszor le

Talán az, hogy tudod, nem egyedül vagy őrült. Az összetartozás érzése. A menetközben odavetett hajrák, a pacsik, a toljad neki. Amikor visszaérsz a kápolnához, nézed, ahogy a többiek éppen elindulnak, vagy pihennek és azt mondják, egyre még én is kimegyek, aztán az egyből kettőt lesz. Végül ott ülsz velük a patakban, megy a sztorizás, és elégedett vagy. Talán ezért éri meg. Hatszor fel, hatszor le. Ez egy jó nap volt. 28.9K / 2.790M+ / 6 óra és 53 perc.