Kereshet-e szervező a versenyén?
A futóközösség egy részében él egy olyan kép, hogy a szervező, mint Atlasz, a hátán viszi a verseny minden baját, dacol az elemekkel, a hivatalokkal, ápolja a futók lelkét, vállalja az anyagi kockázatot, és mindezt úgy teszi, hogy közben egy krajcár haszna, annyi sincs.
Erre a képre erősítenek rá azok a mamut rendezők, akik harsányan kiáltják „mi csak annyit keresünk ezzel, hogy az egyesület elmegy belőle kirándulni”. „Megélhetési versenyszervező” zúgják a mamutok, „szégyellje magát az ilyen!”
Sajnos ki kell ábrándítanom azokat, akik elhiszik ezt a maszlagot. Tök makk mindegy, hogy egyesületként, vagy cégként rendez valaki versenyt, teljesen mindegy, hogy oda van-e írva a név elé „Nonprofit”, attól még keletkezhet profit (egyesületek esetében eredménynek hívják). Az összes különbség csupán annyi, hogy egy egyesület, vagy egy nonprofit cég csak előre meghatározott célra költheti el a profitját, eredményét, míg egy normál cég bármire. Mármint adózás után bármire…
Megélhetési versenyszervező, hangzik el a szitokszó. Erre mondta viccesen Máté, hogy hát igen, ő is utálja a megélhetési villanyszerelőket. Fura belegondolni, hogy egy villanyszerelő miért nem kapja meg, hogy ő milyen alapon kér pénzt a munkájáért. Vagy az időmérő, az éremkészítő, a teherautó sofőr, vagy akár a postás. Ezekért a munkákért jár a fizetés, de a versenyszervezésért nem. Értem.
Freakin’ miracle worker. Érted?
Nos, most, hogy fellebbent a függöny, nézzünk kicsit a kulisszák mögé. Vegyük sorra kik azok a szereplők, akik keresnek egy versenyen, kinek fizet a szervező:
- Az érem készítőnek
- A nyomdásznak a rajtszám, plakát, szórólap készítésért
- Az időmérőnek
- A speakernek
- A grafikusnak a logo, arculat, rajtszám tervezésért
- A web designernek
- Az eszközöket (sátrak, kordonok, padok, asztalok, stb.) bérbeadónak
- A versenyközpont helyszínének tulajdonosának
- A teherautó kölcsönzőnek
- Az élelmiszer forgalmazónak/boltnak, ahonnan a frissítés jön
- Az egészségügyi szolgáltatónak
- A polgárőrségnek/rendőrségnek az útvonalbiztosításért
- A Környezetvédelmi Hivatalnak az engedélyért
- Az erdészetnek az engedélyért és a területhasználatért
- Az adóhivatalnak
- A hírlevélküldő cégnek
- A nevezési felületet biztosító cégnek
- A fotósoknak
- A masszőröknek
- A versenyközpontban/expón árusító boltosok
- A banknak, ahova a nevezési díjak befolynak
- A bankkártya elfogadó kaput üzemeltető cégnek (Simple Pay, Barion)
- +1 ha hirdeti a versenyt, akkor a Facebook-nak, Google-nek
Vak is láthatja, hogy egy csomó gazdasági szereplő húz hasznot a versenyekből. És akkor ott van a sor végén a rendező, aki miközben vállalja az anyagi kockázatot, egy petákot sem keres rajta. Életszerű, ugye?
Persze simán lehet, hogy egy szervező azt tűzi ki célnak, hogy ne legyen profit a versenyén, bőszen költekezik aztán, ha mégsem sikerül elkölteni a profitot, akkor átutalja egy alapítványnak azt, de ne kelljen már szégyenkeznie annak, aki szeretne pénzt kapni a munkájáért cserébe….
Halló Cayman Islands banking? Megérkezett az egy csilliárd dollár a számlámra?
Az igazi paradoxon az, amikor az egyik versenyszervező dolgozik a másik szervező versenyén.
Pl. fotózik, mint nálunk Andrew. A fotózásért kaphat pénzt, de mint szervező már nem kereshet pl a Tajga Trailen? Vagy ott van Öcsi. A Maraboo nyomkövetésen kereshet, de a Bodri Trailen nem? Nem legyünk már hülyék!