4 hónap, 4 verseny és a forradalom vége

Január, február, március, április. 4 hónap. 4 szervező. 4 verseny. Hol vannak már azok az idők, amikor még csak a Terepfutás.hu versenyeken volt előnevezés, egyedi jelölőszalag, regisztrációs űrlap, meleg étel, érem, fotós, kötelező felszerelés? Hál istennek lassan már a múlt ködébe vész az az időszak, amikor ezek egyediek voltak. A forradalom véget ért.

Tihany Trail, Hello Pilis Trail, Császta Trail, WTF Börzsöny. Mind hozza, amit a nép ma elvár egy versenytől. Ami valamikor extra volt, az ma már a minimum szint. Pont a múltkor mondta az egyik szervező nekem, hogy “Csanya, volt idő, amikor félreálltam a kocsival, hogy regisztráljak a Budai Trail-re, mert féltem, hogy lemaradok. Ma meg akár pár nap is van rá, hogy kényelmesen benevezzek!”. Kétségtelen, hogy volt idő amikor a Budai Trail 500 fős mezőnye 12 perc alatt kelt el, de ennek leginkább az volt az oka, hogy a konkurencia igen halovány volt…

Az idei sor a Tihany Trail-lel indult. A Belső-tó partjánál lévő suliban volt a versenyközpont. Január, sehol egy turista, könnyű parkolóhelyet találni ilyenkor. A szélvédő mögé szépen kirakom a szervezők által küldött parkoló „jegyet”, és egy perc múlva már bent is vagyok az aulában. Van itt minden, veszek is helyi termékeket, így támogatom a termelőket, Bobek meg biztos örülni fog a vásárfiának…

Elrajtolunk, és rövid bevezető után emelkedni kezd az ösvény a talpunk alatt. Mindenki nyomja, mint süket a csengőt, csipognak az órák, lihegnek a futók, szederjesek a fejek. Sosem értettem, hogy miért nem hallgatnak az órákra, hogyan nem veszik észre, hogy maxon vannak? Hopp egy frissítőpont, de megse’ állok, van nálam elég mindenből. A singletrack a félsziget nyugati oldalán tekereg, egészen fantasztikus a kilátás Keszthely irányába. A templomromnál egy újabb etetőpont, innen jön az útvonal gyilkos része. Látod a célt, nyitott a tér, de nagyon lassan közeledik. Beérsz a házak közé, innen csak pár száz méter lenne a cél, de a csúnya, gonosz szervezők nem adják könnyen azt az érmet! Jobbra át, irány vissza a terepre. Mondjuk megéri, mert egy újabb brutál panoráma fogad, és a célt is a Belső-tó partján éred így el. Ezen a versenyen futottam először Thundercrossban,  itt olvashatod róla a véleményem . A célban grill camember és steak krumpli + alkoholmentes sör (utóbbit én vittem).

Táv: 15K
Szint: 406M
Etetőpontok: 2
+ Fantasztikus, panorámás útvonal, sok singletrackkel, gyönyörű érem
– Szűkös versenyközpont (a verseny kinőtte a sulit)

 

Februárban a Pilisbe látogattam, a Hello Pilis Trail, Pap-rét távjára. Mivel nem akartam egyedül autózni, így kerestem (és találtam) fuvart a verseny Facebook eseményénél. Korán érkeztünk, volt idő molyolni, bandázni. A hideg ellenére shortban indultam, egy 2in1 darabban, teljesen komfortos volt (itt olvashatsz a shortokról). Az öltözékem megfelelően raktam össze, csak a kesztyűmet vettem fel-le, és ez elég volt, hogy kordában tartsam a hőháztartásom. A Vízverés-nyerge előtt estem egy hatalmasat, a fájdalom végigfutott a lábamon. Feküdtem néhány másodpercet, ment a leltár, mozgattam a lábujjaim, bokám, térdem. Ok, minden működik, felállhatok. A combhajlítóm iszonyat módon fájt, de mentem tovább, gondoltam majd elmúlik (spoiler: nem múlt el, de beállt egy állandó és elviselhető szintre) ügettem tovább. A Kalicska-szurdok megtekintése után rákanyarodtam a már ismert útvonalra, jöttek sorban a Hétvályús-forrás, aztán a Vöröskő, végül lecsűrtem a Duna felé, és hamarosan ismét Leányfalun találtam magam. Érem a nyakba, étel a tányérba, sör a kézbe, a táv meg bekerült a lábakba, kerek a világ.

Táv: 28K
Szint: 1.116M
Etetőpontok: 2
+ Szintes, látványos útvonal, bőséges befutókaja, szépséges érem
– Aszfaltos szakasz a Pap-rét előtt

 

 

 

Puskás Béci a Császta Trail rendezője és az Edelényi Futók Egyesületének szíve-lelke-motorja azt mondta, hogy ha idén sem megyek el a versenyre (már többször hívott), akkor egy lófej lesz az ágyamban, amikor felébredek. Lehet egy ilyen szíves invitálásra nemet mondani? Nem lehet! Így történt, hogy hajnali négykor már Alma autójában ültem, és robogtunk a keleti határ felé. Minket normális úton vitt a Google Map, de voltak, akiket elvitt egy kis „ismerd meg a Császta környékét a verseny előtt” nézelődésre… A versenyközpont Edelénytől pár kilométerre a Császta hegyen van, meglepően jó minőség a várostól távol. A rajtszemélyzetre ráhoztam a szívbajt, rossz sorba álltam, így elsőre nem találták a rajtszámom. A teljes mezőny együtt rajtolt, kint a terepen váltak széjjel a távok, így szép nagy tömeg közepén álltam a visszaszámlálásnál. Volt sár bőven, lápos, zsombékos terepen vezetett az útvonal első fele. A középső részen látványos, kaszálós dombokon futottunk, kilátással Szlovákiára. Az utolsó harmadban erdei utakon vezetett a track, a végén pedig egy finom emelkedő várt ránk. A célban büféasztal.

Táv: 16K
Szint: 493M
Etetőpontok: 2
+ A környék legnagyobb trail versenye, ennek megfelelő szuper hangulattal
– A 16 és a 44.5 kilométeres távok között nincs egy 30 körüli

 

 

A magas Börzsönyben még sosem indultam trail versenyen, így tökre örültem, amikor láttam, hogy a RUNaway elviszi a WTF (Way To Forest) sorozatot oda, így rajthoz állhattam a WTF Börzsöny M távján.
Fura látni a változást, amin Királyrét átment az elmúlt 20+ évben. Az Ákosbüfé már a múlté, a helyén a kor követelményeinek megfelelő fogadó épület van, a kisvasútnak is lett szép ácsolt végállomása, kilátó is épült a Várhegyre. A sok fejlesztésnek köszönhetően rengeteg a kiránduló, óriási a kontraszt, mivel az erdő szinte üres volt. Fel a Foltán-keresztig kerülgettük egymást, de a Háromhárs környékén már szépen széjjel húzódott a mezőny. Csóványos után a Magosfa-nyereg felé vettem az irányt, majd ráfordultam a Börzsöny legszebb singletrackjére, és kanyarogtam rajta a Rakodóig. A Nagy-Hideg-hegyi háznál feltöltöttem a kulacsaim, innen a célig már nem volt frissítés. Az Inóci-vágást utáltam, nehéz ennyire meredeken egyenesen futni, de ez nem a Három kívánság, ugyebár. Kisinóc előtt egy patakátkelés, aztán már csak szelíd hullámzás a célig, ahol a szpíker felhívására óriási ováció fogad. Már ezért megérte eljönnöm, mondom, és lerogyok a fotós székére, valaki egy üdítőt nyom a kezembe, megérkeztem.

Táv: 23K
Szint: 860M
Etetőpontok: 2
+ Óriás bükkösben futó látványos útvonal
– Fizetős parkoló

 

 

Bár Lenin szerint létezik permanens forradalom, de a történelem folyamán eddig még minden forradalom véget ért, és nem volt ez másképp a terepfutással sem. Valami csak addig forradalmi, amíg nem válik megszokottá, amíg csak 1-2 eset van rá, addig lehet különleges, de ahogy egyre többen átveszik, újra és újra csinálják, elveszíti egyedi jellegét, és standard lesz belőle, egy ideig még tudják ki állította fel ezeket a kereteket, aztán emlékeznek rá, végül elfeledik. Mostanra már egész sok szervező érte utol a Terepfutás.hu-t, állandósult egy magas minőségi szint. A fenti versenyeket bátran ajánlom bárkinek. Barna és Sarolta, Noémi és Balázs, Béci, Zsó és Máté gratulálok a versenyeitekhez!