A határkő

A Tarnai-pihenőtől keletre, egy fekete fenyőkkel borított kis gerincen áll ez a határkő. Kissé már megdőlt, a felirat szinte teljesen eltűnt már róla. Miközben elmentem mellette, arra gondoltam mennyi minden történt itt körülötte, de csak áll rendületlenül. A századforduló környékén birkákat legeltettek erre, fa alig volt a hegyen. Trianon után fenyőkkel ültették be a hegyoldalt, kellett a bányafa. A II. világháborúban lövések verték fel az erdő csendjét, az elesettek helyét egy fém kereszt jelzi, a határkőtől nem messzi. A háború után az urakat felváltották az elvtársak, a területet bekerítették, a kerítésre táblák kerültek, Állami Vadvédelmi Terület felirattal, a térképek hirtelen mást mutattak mint addig, és csak a kiváltságosak járhattak, vadászhattak erre. Csergezán Pál itt készítette a Fekete István könyvek, és a Nimród magazin illusztrációit. Aztán változtak az idők, a kerítést elbontották, turista jelzések jelentek meg a fákon, a jelzéseket követve megjelentek a túrázók és terepfutók. 14 éve összefogott a három település, melyek a hegy három oldalán fekszenek, és a Nagy-Kopasz tetejére kilátó épült, mely dagadó vitorlára emlékeztet és a már elhunyt rajzoló nevét viseli. Napos időben sokan látogatják, csak pár lépésre menek el a határkő mellett, mit sem tudva arról mi minden történt itt.