Csak 35 perc.

Csak 35 perc. Éppen kukorékol a kakas, amikor beülök az autóba. Csak pár perc a Hidegvölgy, a starthely. Ma csak egy rövid futás fér bele, erősebb tempót tervezek, így a hideg ellenére rövidnadrág-póló-karmelegítő van rajtam. Leparkolok, a kutyák izgatottan ugranak ki a csomagtartóból, csipog az óra, elindulok. Váltogatom a futást és a gyors gyaloglást. Félúton felfelé elérem a köd határát, innentől sejtelmes az erdő, a köd minden hangot elnyel. Felérek a Tarnai-pihenőhőz, innen általában messzire ellátni, de ma még a pihenő széle is a ködbe vész. Lövök néhány képet, és már fordulok is vissza, fúj a szél, hideg van és én nem vagyok túlöltözve. Lefelé tolom neki, nem nézem a pulzust. A kutyák loholnak mögöttem, nem igazán szeretnek ilyen gyorsan futni, de nem maradnak le.
Visszaérek a parkolóba, népes tárasaság gyülekezik, kirándulás lesz. Miközben nyújtok mellettük, egy férfi szól hozzám: „Mennyi volt a mai futás?” 35 perc, mondom neki. „Csak? Azért nem is érdemes cipőt húzni!” Nem igazán érdekel a véleménye, vitatkozni nincs kedvem, szótlanul nyújtok tovább, amikor hallom, hogy valaki a csoportból rászól: „Péter inkább magaddal kéne foglalkoznod, elkezdhetnél újra futni, rád férne….”� Csak 35 perc.