A lépcső

Ahogy elérem a lépcső alját feltámad a szél, és a köd hirtelen szertefoszlik.
Ott fekszik előttem a lépcső, melyhez ezernyi emlék társul. Mielőtt terepfutni kezdtem, két keréken jártam a hegyeket, sokszor gurultam le ezen a helyen, a lépcső mellett, óvatosan adagolva a fékeket. Aztán bringázást felváltotta a futás, de a hely maradt.

Volt olyan nap, amikor tízszer is felfutottam itt, csak úgy, a magam kedvére, vagy éppen az edzőm utasítását követve. Jártam itt télen, amikor jég borította a korlátot, ősszel mikor falevelek fedik a fokokat és persze nyári estéken, reménykedve, hogy odafent lesz egy kis szellő, mely lehűt.
Most ilyen “A lépcső”.