A Meszes-hegyen

A Meszes-hegyen, a Budai-hegység kevésbé járt peremén jártam. Perbál szélén tettem le a kocsit és a két szántóföld közti úton kezdtem a futást. Hamar elértem a négy gesztenyefát, régen egy szép kőkeresztet álltak körbe. A kereszt már nem áll ott, ha tudja valaki hova vitték és miért, mondja már el. Átkeltem a kis éren, integettem a traktorosnak, és már ott is voltam a vadkerítés létrájánál. A hegy eddig is velem szemben volt, de így, a létra tetején megállva, még jobban megnézhettem. A tölgyest elérve jutott eszembe a néhai Budapest Terep Kupa, hiszen az útvonala erre jött. A kis keskeny ösvény az út jobb oldalán elég nehezen észrevehető, tessék figyelni! Eleinte szeliden, aztán egyre meredekebben emelkedik a hegy oldala. Az ösvény néhol eltűnik, néhol előtűnik, de mindegy is, csak menj felfelé. Még nem értem el a tetőt, mikor megláttam a keresztet. Már innen is csodaszép volt a kilátás, de a tetőn valósággal letaglózza az embert a látvány. Látni a Pilist, Dobogókőt, a Nagy-Getét, a Gerecse-tetőt és persze az egész Zsámbéki-medencét. Lőttem gyorsan pár képet, és indultam is, a tetőn elég erősen fújt a szél. A hegytetőre vezető utat követve jutottam el a Fehér útig. A néphiedelem szerint, itt már a római időkben is volt út. Ebben nem vagyok biztos, abban viszont igen, hogy lehet rajta ereszteni. Lejt, de nem annyira, hogy szétszed a combod. A lejtő aljában megnéztem a kis Mária szobrot, melyet egy perbáli fuvaros állított hálából még 150 éve, miután egy vaddisznó felkergette a fára és megmenekülését Máriának tulajdonította. Innen már az idevezető úton kocogtam tovább, visszafelé teljesen mást muatatott az út, szóval nem unatkoztam. Ha szeretnétek eltávolodni az ismert és zsúfolt Budai ösvényektől, jó szívvel ajánlom nektek a Meszes-hegyet és környékét.