“Lehajtod a fejed, és teszed egyik lábad a másik elé“, ezt mantrázom. Jobb, bal, jobb, bal. Jár a kéz, jár a láb. Fókusz a talajon, hova szúrjam a botot, hova tegyem a lábam.

Az első kör hamar lemegy, még hűvös van, a pálya nagy része még árnyékban. Második kör, megérkeznek a kényelmesen indulók, hirtelen sokan leszünk a pályán. Harmadik kör, felébrednek a kabócák, a napos részeken őrült zenebona kezdődik. A kör végén jön a sör, beleülök a patakba. Negyedik kör, megjelenik néhány kósza turista. Ötödik kör, mire leérek szédelgek, totál széthullottam. Nagy generál, sör, ismét egy alapos fürdő a patakban. Hatodik kör, a kövekig egészen könnyen megy, ott viszont néha elhomályosul a kép. Tudatomnál vagyok, várom, hogy kitisztiljon, látnom kell hova lépek, kivárom az időt. Elképesztő a meleg, a sziklákból is ömlik a hő, így alul-felül pirulok. A keresztnél forduló és kocogok lefelé, jönnek sorban a kövek, a holdfelszín, aztán a vörös morzsalékos, a kerülős lépcső, a sima lépcső, az árnyas szakasz, és itt a vége.

Voltak pillanatok, amikor egy lukas garast sem tettem volna rá, hogy sikerül. A teljes napi folyadékbevitel 16 liter volt, ebből 3 liter alkoholmentes sör. Lecsúszott még egy kevés sajt, olivabogyó, némi keksz, csoki. Másnap 11 óra alvás után a Body battery 21, az edzésre való felkészültség pedig 2….