Az első nyom a hóban.

A faluban még tocsogott a hó, a polgi éppen eltolta a latyakot az útról a traktorjával, intett nekünk, amikor elfutottunk mellette. Az esőháznál ráfordultunk az emelkedőre ami a Láz-tetőre vezet, és ahogy haladtunk felfelé, úgy változott a hó minősége. A négyes kereszteződésnél jobbra vettük az irányt, és fent a gerincen már nyoma sem volt latyaknak, nagy pelyhekben szakadt a hó, és a nyitott részeken már bokáig ért. A Kutyatemetőnél balra fordultunk, és elkezdtünk ereszkedni a Szent Miklós-forrás felé, itt egy kicsit mindig melegebb van, ma sem volt másképp, így kellően kicsúszkáltuk magunkat a forráshoz vezető lejtőn. A régi vasút nyomán futottunk tovább, kerülgettük az olvadékkal teli pocsolyákat, aztán a Mester-völgyből visszakapaszkodtunk a négyes kereszteződéshez, majd lerongyoltunk a faluba.
Végig szűz hóban futottunk, utunkat sűrűn keresztezték az őz és a róka nyomok.
Ilyenkor mindig elfog valami fura érzés, talán ezt érezték őseink vadászat közben, amikor kergették a vadat.
Boldog Karácsonyt, jó kajálásokat, családi találkozókat!

Feltettem még néhány havas képet a mai futásról az instámra, itt találjátok őket.